Otto menni Svédországba!

Elkezdődött a visszaszámlálás!

Vagyis számomra indult el. Ez nem mást jelent mint, hogy sikerült megvennem azt a bizonyos kompjegyet, amely eljuttat Skandináviába. Mit ne mondjak, nem volt egy egyszerű szülés!
Lehet velem van a baj, de azért szerintem egy fokkal lehetne informálisabb is a társaság weblapja: http://www.polferries.com/ferry

A problémám ugye onnan indult, hogy nem volt meg az útitársam. Így nem tudtam a jegyet sem megvenni, mert ahhoz biza pontos név szükséges. Persze az utasokon kívül meg kell adni a jármű adatait is amivel szeretnél átkelni.

Itt jött egy erős fejvakarás!!!

Kettő választásom volt.


Első lehetőség a mindennap használt '97-es V70-es kombi, ami már azért egy "modern" technika. Van benne elektronika és minden más, ami a kort jellemezte. Sajnos az idő vasfoga nem múlt el nyomtalanul rajta. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy roncs és nem jó, csak potenciálisan nagyobb a hibafaktor.

Második lehetőségem Otto vagyis egy '82-es gyártású 244-es (Sedan) Volvo. Ő még egy régi vágású jószág, nem nagyon van benne ami elromolhat. Már csak azért is gondolom ezt, mert egy teljeskörűen felújított autóról van szó, amit saját kezűleg raktam össze. Így ismerem a gyenge pontokat és a lehetséges hibaforrásokat.

A józan ész azt diktálná, hogy a modernebb gyorsabb kényelmesebb autóval vágjak neki. Ha a józan ész nem lett volna elég önmagában, volt még jó pár támogatója a kombinak. Én persze már ekkor tudtam, hogy igazából nincs választásom. Vagyis már döntöttem !

Otto lesz a hűséges társ, aki végig repít ezen a vadregényes kalandon!

Nincs mit gondolkozni ezen a választáson, színtiszta érzelmi döntés volt, melyet nagyban befolyásolt a már közösen megtett kilométerek! Nem beszélve a megannyi emlékről, amit a felújítás során szereztem.

Van, aki nem érti és talán még bolondnak is néz emiatt. Nem bánom, sőt jót mosolygok rajta!
Ha ilyennel találkozom, mindig megpróbálom elmagyarázni vagy megmutatni, milyen élményt- érzést adhat egy ilyen korú autó. Engem valahogy "elvarázsol", visszarepít egy kicsit az időben. Élvezek minden úton töltött percet, nem akarok sietni, nem nézegetem az órámat, hogy késésben vagyok-e. A modern világ nyüzsgése elszalad mellettem, mint a kilométereket jelző táblák.

Miután sikeresen megmagyaráztam magamnak, hogy miért is akarok én Otto-val menni, már nem volt más hátra, mint megvenni azt a bizonyos jegyet! Nem tudom, hogy mennyire kapkodják el a jegyeket, de én már nagyon szerettem volna azzal a tudattal lefeküdni, hogy nekem biztosan megvan.

Jelentem most már nyugodtan fekszem le aludni! Tegnap sikeresen megvettem egy kisebb vagyonért a Gdnask-Nynäshamn közötti jegyet!