A szerelő

Úgy érzem megérdemel egy saját hasábot kedves barátom, aki nélkül nem tudom, hogyan is tudnék elindulni a túrára. Az autó nem fiatal, ennek megfelelően törődést is igényel, amit tőlem most nem tud megkapni. Ez a törődés viszont nem elhanyagolható, sőt szükségszerű az elinduláshoz.
Óriási szerencsémre Gede Peti barátom elvállalta, hogy minden tőle telhetőt megtesz. Ezt ne úgy képzeld, hogy megbíztam, mint szerelőt, hanem mint barát a barátnak segít. Nem kell szerintem leírnom, hogy ez mit jelent számomra. Tőle jobb kezekben szerintem nem is lehetne az autóm, magamat is beleértve. Így is úgy is nála kötöttem volna ki az autóval, annyi különbséggel, hogy én is ott vagyok. Peti kezeiben biztos vagyok benne, hogy remek helye van. Ő is Volvo rajongó mint én, sőt neki is van 244-se. Szívvel-lélekkel odavan a 2-es szériáért, látom rajta. Végig néztem miként újítja fel saját bontószökevényét. Szerintem 10-ből de inkább 20-ból 1ember van aki azt az autót bevállalja, ez volt Peti. Azért neveztem bontószökevénynek, mert jobb oldalt a B-oszlop kb. 30 centit benyomódott. Gyakorlatilag újra építette az autót. Szerintem olyan minőségbe, ami bármikor bárhol vállalható. Igen, persze vannak még hibák, van még mit csinálni de ennek egyes egyedül anyagi okai vannak. Biztos vagyok benne, hogy nem telik el sok idő és ezek a hibák is eltűnnek.
Ezek után nem volt kérdés részemről, hogy oda merem-e adni a kezeibe a forgalmit és a kulcsokat.  Ahogy számítottam rá, Peti szépen szorgosan megcsinál mindent. Mikor eljöttem egy A4-es lap teli lett írva, hogy miket is kéne megnézni vagy megcsinálni. Mikor ezen sorokat írom már eltelt 4 hét és hála nem csak a hetek teltek, hanem a lista is egyre rövidül. (sajnos közben bővül is olykor)
Péterem gyorsabb sok esetben, mint gondolom és csak kapkodom a fejem, hogy mennyi mindent megcsinált már. Ezúton is szeretném megköszönni neki és remélem nem veszti el az eddigi lendületét!

Köszi Peti!

 ui: Peti jóvoltából az autó addig is örömet okozott míg én nem vagyok otthon.

Utazásból utazásba

Ahogy a cím is utal rá a nagy út előtt hirtelen közbe jött egy másik „nagy” utazás. Munkámból adódóan benne van mindig a levegőben, hogy bármikor jöhet egy külföldi kiküldetés. Ezt nem is bánom, mert így van lehetőségem bejárni olyan helyeket, amiket nagy valószínűséggel másképpen nem látogatnék meg. Persze itt nem arra kell gondolni, hogy tejben-vajban fürdök és az egész nap csak kirándulással telik. Természetesen dolgoznom kell, de közben mégis van egy kis idő megtapasztalni, hogy mégis milyen az élet egy másik országban. Így adódott, hogy nem egészen két hónapra Németországba, azon belül Wolfsburg-ba költöztem.

Gondolhatjátok, rendesen felborította ez az aprócska változás az egész túrára való felkészülési időszakot. Hála sok jó barát, ismerős, és családtag vesz körül, így talán zökkenőmentesen sikerül majd a felkészülés.

Terveim szerint úgy lett volna, hogy mindent magam intézek és dokumentálom is, hogy ezzel esetlegesen tudjak segíteni másoknak is akik hasonlóba fognának. Ez az, ami most el fog maradni, illetve csak részlegesen fog megvalósulni.

Hozzá kell tennem, hogy vannak előnyei is a mostani hirtelen jött „költözésnek”. Van pár dolog, amit szerettem volna amúgy is vásárolni. Magyarországon ezek vagy elérhetetlenek vagy éppen lehet kapni, de drágán. Nos ez itt Németországban már nem jelent problémát, mert olykor szinte már hihetetlenül és zavarba ejtően bőséges a választék. Ha véletlenül ez nem lenne elég, akkor sincs probléma mert mindent lehet neten rendelni ingyen kiszállítással, mellesleg olcsóbban, mint otthon. 

Furcsa ezt megélni, hogy bemész a boltokba és minden nagyjából ugyanolyan áron vagy olcsóbban van, mint otthon. Ezek mellet pedig megemlíteném, hogy a német átlag fizetés köszönő viszonyba sincs a magyarral. Akkor, hogy is van ez?  Nem akarok semmilyen politikai vagy ideológia vagy bármilyen más eszmefuttatásba kezdeni, ezt csak azért írom mert megdöbbentő és furcsa megtapasztalni mindezt. Jártam már korábban Németországban, akkor is ugyanezt tapasztaltam, de mégis újra és újra felkapom a fejem. 
Ilyenkor elgondolkozok, hogy miért is nem kint élek, valószínűleg jobban keresnék és merőben másképpen élnék. Ennek ellenére nem érzem azt, hogy feltétlen ezt kellene tennem. Az elmúlt időkben megtaláltam a számításaim és jól érzem magamat a bőrömben otthon.