Harmadik napra virradtunk ma egy esős éjszaka után. A sátor
remekül vizsgázott, aludtunk, mint a mormota, egy kis eső meg sem kottyant.
Reggel a már-már szokásos reggeli után elkezdtünk pakolászni, előkészülni a
naphoz. A terv az volt, hogy a kocsit a kempingben hagyjuk és villamossal
megyünk be a központba, mivel 400 méterre volt csak a megálló, így a kocsi
biztonságban maradt illetve a hűtőláda is tudott üzemelni egész nap. Mielőtt
vilire szálltunk volna, kisétáltunk a Balti-tenger partját megnézni, mivel az
is csak 300 méterre volt. Jó érzés volt újra a partján állni! Miután
kigyönyörködtük magunkat elindultunk a villamoshoz, ekkor sikerült félre lépnem
és a bokám már ki is fordult és ezzel a lendülettel seggre is ültem a pillanat
töredéke alatt. Majd csak könny szökött a szemembe annyira elkezdett fájni egy
pillanat alatt, de megállni nem lehetett, hiszen ott várt Gdansk belvárosa
minket. A villamos 15 perc alatt berepített minket a központba, ahogy
leszálltunk egyből elénk tárult az elmúlt századokból fennmaradt belváros.
Sajnos nem volt időnk mindent megnézni, illetve a bokám is elég nagy hátráltató
tényező volt, eddigre már duplájára dagadt, de mindennek ellenére sikerült 5
órát eltöltenünk és ez alatt megnéztünk, amit lehetett.
Amit
láttunk:
-Európa első
kikötődaruja a 14. századból
-nagypolgári
házat, ami a 17. századból maradt fent teljes szépségében
-Tengerészeti
Múzeum
- régi városháza,
ami ma már múzeum
-egykori kikötő,
ami ma a városközpontban van
- Mária
bazilikát
Ennyit sikerült beleszorítani a rendelkezésünkre álló időbe,
majd az egészet megkoronázva beültünk a kikötőben egy tipikus lengyel
étterembe, ahol degeszre ettük magunkat a helyi specialitásokból. (Mindenkinek
csak ajánlani tudom Gdansk-ot, én biztosan visszajövök még hosszabb időre.
Egyáltalán nem drága hely, kb. budapesti árak, kedvesek az emberek és számomra
olyan hangulata volt, mint Amsterdam kikötői részének. Az egyetlen nehézség,
hogy kevesen beszélnek idegen nyelvet, ezért néha kézzel-lábbal mutogatós
pantomimmá kell válni.)
Magunk mögött hagyva a belvárost elindultunk vissza a
kempingbe, mivel 6-kor indult a komp /Polferry/ Svédországba. Vicces volt már a kempinghez
vezető villamosút is, mivel a villamos egyszer megállt az út közepén és
kiszállt a vezető. Hirtelen nem tudtam mire vélni, de észrevettem a kezében egy
feszítővasat. Ezek után derült ki, hogy nem más volt a megállás oka, mint át
kellett váltani a síneket a megfelelő irányba, ennek volt a célszerszáma a
feszítővas. Ilyet sem látni akárhol, hello 50-es évek. J
A kempingbe visszaérve megpróbáltuk kicsit rendbe hozni a
lábamat, hogy képes legyek vezetni, ez félig meddig ment is. A jobb lábam fájt,
így azzal nem tudtam fékezni, mert semmilyen erőt nem tudtam kifejteni vele,
így maradt a bal láb fék. Nem volt egyszerű, de csak 10 km-t kellett megtenni.
Sikeresen be is futottunk a kikötőbe, ahol pik-pakk ment
minden és már fent is voltunk a hajón. 18- kor lett volna az indulás, de
10-perccel később indultunk. Utóbb kiderült, hogy egy kamionra várt az egész
komp, s amint befutott két perccel később már indultunk is. Beszállás után elfoglaltuk a kabinunkat, majd
megcéloztuk a hajó nyitott teraszát, ami a 8. emeleten volt. Összesen 11 emelet volt a hajón, ebből 8
emelet volt elérhető az utasok számára. Meglepetésemre teljesen normális árakon
lehetett vásárolni, étkezni a hajón, körülbelül budapesti árakkal lehet
számolni.
Az étteremben megvacsoráztunk, bevágtunk pár sört majd
kellemesen elfáradva visszatértünk a kabinba. Eddigre már a lábam teljesen fel
volt dagadva, ezért is kellett pihentetni. Anyuka szerzett jeget a bárból, így
egész éjszaka tudtuk jegelni. Ennek eredményeként a kikötés után már tudtam
vezetni, de ez már a következő nap történése.
Jobbulást!
VálaszTörlés