Indulás 1.nap

Huu sikerült elindulni! A tervezetthez képest kicsivel később, de még mindig tűréshatáron belül. Nem indult könnyen a nap, mivel a vízpumpa gondok miatt, kitérőt kellett tenni Szlovákiába Dávid cimborámhoz, hogy adjon még egy tartalék pumpát. Innen megcéloztuk a lengyel határt főutakon keresztül. Mit ne mondjak, nem volt a legjobb gondolat. A táj miatt mindenképpen megérte, de időben rengetegek elvesztegettünk. 300 km-t kb. 6 óra alatt sikerült megtennünk, viszont gyönyörű helyeken vezetett az út keresztül a Tátrán. Olykor kettesben cammogtunk felfelé a 15%-os emelkedőn, viszont a vízhőfok mutató meg sem mozdult, mint ha oda szögezték volna! Kicsit izgultam, hogyan fogja bírni a terepet az autó, de igazolta, hogy egy igazi interkontinentális cirkáló. Szlovákiában az utolsó kúton tankoltunk, ebből visszaszámolva 10 literes átlag jött ki. Részemről teljesen elfogadható ez a fogyasztás tekintve, hogy 200-250 km hegyvidéki terepet járunk be.

Ezek után sikeresen átértünk Lengyelországba, ahol nem sokára megérkeztünk jól megszokott terepemhez, azaz síksághoz! Debreceni gyerek vagyok így csak ez az otthonos terep nekem. J
Nem azt mondod, hogy maga a Kánaán, mert ahhoz azért szarok az utak, de itt már tudtunk haladni.
Belőttem a tempomatot egy százasra és már robogtunk is északnak. Sajnos technikai gondok sora nem ért véget a vízpumpával, illetve nem olyan gyorsak az útépítők mint ahogy a GPS gondolja. Ezen okból kifolyólag volt egy kis kavargás, de felülkerekedtem a GPS függőségen és kezembe vettem az irányítást. Pár kilométer után igazolást nyert a döntésem és Pistabá magához tért.
( Pistabá a GPS, mert székely nyelvcsomag van rajta és olyan jó ízesen mondja a dolgokat)
Mondta is az öreg bőszen merre kell menni, hiba nem volt benne (egy darabig, míg nem az útépítők voltak gyorsabbak mint a térkép).

Elsőre azt hittem autópályán megyünk, de hamar jött a meglepetés, mert kereszteződés volt az úton. Hö?? Nah igen, ekkor jöttem rá, hogy ez csak sima gyorsforgalmi út, teletűzdelve 40/50/70-es táblával. Imádnivaló!!! Következő meglepetés az volt, hogy nincs mobilnetem, hiába roaming ide vagy oda. Igazi szopás lett így a nap, mert arra alapoztam, hogy úgy is tudok netezni. Sajnos a szerda esti telefon reset miatt még inkább korlátozott volt a tájékozódás. Így sikeredett, hogy potom másfél órát keringtünk Lodz körül mire találtunk egy kempinget, ahol persze semmilyen nyelven nem beszélt a portás bácsikám. Így maradt a kézzel lábbal magyarázás.

Minden nehézség ellenére egészen jól haladtunk, sikerült az első nap 600km-t magunk mögött hagyni egyáltalán nem vagyok elégedetlen ezzel a teljesítménnyel, ettől rosszabb nap ne legyen.